Hír, program, komment

– Az előző években még soha nem voltak ennyien, mint a mai programon. Mivel magyarázza ezt?

– Sok termesztő érdeklődik a kajszibarack iránt, telepítési szándékaik vannak, és ennek nagyon örülünk. Ugyanakkor ez a fokozott érdeklődés szinte kimerítette a lehetőségeinket, hiszen száz főt befogadó előadótermünk van, és a mai rendezvényre több mint kétszázan jelentkeztek. A társaság felét ezért csak a fajtabemutatón tudtuk fogadni, férőhely hiányában.

– A Ceglédi Gyümölcskutató Intézet fő profilja a kajszibarack kutatása?

– Igen, hiszen a kajszibarack-termesztés ezen a vidéken nagyon régóta jelen van. A legjobb tájfajták szelektálását követően a múlt század ötvenes éveiben elkezdődött a  nemesítői munka, amely azóta is tart, és számtalan új fajtát adott a termesztésnek. Ezek a fajták különböző piaci igényeket elégítenek ki. Vannak erősen színezett fajták, továbbá keményebb húsúak, közepes méretűek, nagyobb méretűek, de az alapvető nemesítői célkitűzés az, hogy jóízű legyen a gyümölcs. A kevésbé jóízű fajtákat nem is javasoljuk állami elismerésre, még akkor sem, ha ezt az egyéb tulajdonságaik egyébként lehetővé tennék.

– A barack íze persze elsősorban a közvetlen fogyasztásnál fő szempont, de ezt a gyümölcsöt a konzervipar, tartósítóipar is használja. Ilyen célokra más fajtákat kell kifejleszteni?

– Léteznek univerzális fajták, amelyek a friss fogyasztástól a feldolgozott termékig mindenre alkalmasak.  De azt tapasztaljuk, hogy a jó íz a friss fogyasztásra szánt, a feldolgozásra kerülő fajtáknál, sőt a pálinkára használt fajtáknál is egyaránt fontos. Ez teszi hungarikummá a kajszibarackot. Ipari felhasználásra is sok esetben a legjobb ízű fajtákat keverik külföldi fajtákkal. Ízjavítóként használják a magyar fajtákat. Némely országban a húskeménységet fontosabbnak tartják, mert jó lenne az üzletben két hétig a pulton tartani kajszit. Az ilyen kajszi igen kemény húsállományú, kevés íz- és zamatanyagot tartalmaz, ami nem ösztönzi a fogyasztást.

– Mitől is hungarikum a kajszibarack?

– Valamikor Ázsiából került hozzánk, de nagyon régóta jelen van a Kárpát-medencében, és Magyarországon. Kialakultak olyan fajták, amelyek az itteni körülményekhez alkalmazkodtak. Ez részben a fagytűrésben jelentkezik, a szelekció meg mindig a legjobb ízek irányába ment.

– Hány fajtával foglalkoznak a Ceglédi Gyümölcskutatóban, és ebből mennyi látható a mai fajtabemutatón?

– Több mint 300 fajtánk van kajszibarackból, most ebből mintegy 60-at mutatunk be. Főleg azokat, amelyekről úgy véljük, hogy leginkább kiváltják a termesztők érdeklődést. Sajnos idén a mi ültetvényeinket is súlyosan károsította a jégverés, ami iszonyú pusztítást végzett. Nehezen tudtuk a bemutatóra minden fajtából azt a néhány szemet összeszedni.

– Egy új fajta kifejlesztése az indulástól a piacra jutásig mennyi időt vesz igénybe?

–Először meghatározzuk a nemesítési célkitűzésben az új fajta elérendő tulajdonságait. Utána megvizsgáljuk a rendelkezésre álló genetikai anyagokat, hogy mely meglévő fajtákból alakítható ki az újabb fajta. Tavaszi időszakban a virágzáskor megtörténik a megporzás, a keresztezés, utána termést hoz a fa, ennek a magját begyűjtjük, elültetjük, és legkorábban három év múlva látjuk meg az első gyümölcsöket. Ezt követően elindulnak a vizsgálatok, amelyek több évig tartanak, mivel az évjárati hatás, a klímahatások torzíthatják az eredményt. Öt év után kikerülhet az új fajta a termesztői kísérletekbe. Itt kiderül, hogy a különböző termőtájakon miként viselkedik. Ha kedvezőek az eredmények, akkor megkezdődhet a fajta törzsültetvénybe való vitele, és a szaporítás. Ez minimum tíz évet jelent, de ha visszakeresztezést is kell alkalmazni, akkor ez húsz-huszonöt év is lehet. Türelmetlen ember ne menjen gyümölcsnemesítőnek! Egy idősebb kollégám mondta, hogy a nemesítőnek nagyon szorgalmasnak, jó szeműnek és hosszú életűnek kell lenni, különben nem látja meg a saját munkája eredményét.

Szöveg: Czinege, Fotók: Tánczos